A legújabb szociológiai felmérések szerint tragikusan csökkent a fiatalok olvasottsága és szövegértése. A liberális oktatás „sikerének” könyvelhető el, hogy funkcionális analfabéták tömegét zúdította és zúdítja a társadalomra. (Buta, műveletlen embereket könnyen lehet manipulálni, tehát felvetődik a politika felelősége is.) Az embernek két fő oldala van, a mentális és a fizikális, nos, ez a másik oldal, a fizikai erőnlét is tragikus fejletlenséget mutat. (Az elmúlt negyed században hatszorosára növekedett a cukorbeteg gyerekek, és több nagyság-renddel emelkedett az allergiás gyerekek száma, általában felgyorsult a genetikai romlás.) Az iskolai oktatási rendszer olyanokat enged ki, akik nem tudják, hogy hány Nap süt az égen, nem ismerik a kontinens és az égtáj fogalmát, 1956-ra datálják a honfoglalást, nem tudják hányan voltak az aradi Vértanúk, ki volt az első magyar király stb. (Aki, ezeket és általában a magyar történelem alapjait nem tudja, az hazaárulást követ el.) Elszomorító, hogy nemcsak szellemileg, mentálisan, de még fizikálisan, egészségileg is gyengék. Hát ez nem az „ép testben ép lélek” kora. Ezek a példák csak ízelítői a terjedő elhülyülésnek. „Minek olvasni, tanulni, majd megnézem a neten.” Ezekre válaszként nem az oktatás minőségének erősítését szorgalmazzák, hanem a folyóírás oktatásának megszüntetését, amivel már USA több államában kísérleteznek, sőt még egy európai ország is tervezi bevezetését. Az, az ország ahol az életfogytiglani büntetés: 12 év, de még ezt sem ülte senki végig!) Ezáltal egy 5-6000 éve tartó kultúrának sikerül majd véget vetni, azáltal, hogy a civilizáció nagy, korszakváltó csodáinak, találmányainak (művészet, agrárium megteremtése, kerék, tűz használata) egyik reprezentánsát, az írásbeliséget semmisítik meg. (Ez a terv vetekszik a tálibok és a fundamentalista iszlám rombolásával). Csak így tovább! A liberális pszichológusok betiltanák a többszáz éves gyerekmondókákat, a Grimm- és népmeséket, mondván, hogy erőszakra sarkallnak. Ugyanezen sorsot szánnak a klasszikus rajzfilmeknek. A japán erőszakos, ostoba agresszív rajzfilmek, valamint a gyilkosságokkal túltelített computer-játékok nem bántják az ófrancia és szentimentális románcok szereplőit megszégyenítő finomságú, de szelektíven érzékeny lelkületüket. (Hja, kérem a biznisz, az biznisz!) Egyesek még Gárdonyi: Egri csillagok című halhatatlan és példamutató erényeket felmutató regényének mellőzését sem átallottak felvetni, nemzetek közötti feszültségkeltés és rasszizmus címén.(Ezen a törökök mulattak a legjobban. Javaslom betiltani Arany Jánost és József Attilát is, mert olyan szavakat használtak, hogy: cigány, hülye.) Az ifjúságnak a felnőtt léthez történő felkészítésének alapvető eszköze az oktatás, a másik a nevelés, nem kifelejtve a példamutatást. Az irracionális, - sok esetben deviáns – viselkedés, a sodródódás, a céltalan ténfergés, a magatartás-zavarok okainak keresése során nem hagyhatjuk figyelmen kívül a gyermekkori traumákon, az igazságtalansággal vegyített öncélú vasszigoron túl a túlzott kényeztetést és a szélsőségesen liberális nevelést. Ezeknek következtében termelődik ki az infantilis, magatartás-zavarokkal küzdő, önfegyelem hiányos, antiszociális, amorális, a társadalomba és az általános munkamegosztásba beilleszkedni képtelen, nem kisszámú populáció, ami által kiszolgáltatottá válnak az önálló, felnőtt lét kihívásaival szemben. Az iskolás gyerekeknek csak jogai vannak, kötelessége nincs. Ma már nem jelent különlegességet, skandalumot, ha egy iskolás 9 tantárgy közül 8-ból megbukik! („Felháborító, hogy a tanár azt kérdezi, amit nem tudok, és nem azt, amit tudok.”) Mielőtt még teljesen elmerülnék ismét a demagógia és a popularitás mocsarában, felteszem a kérdést: szabad-e a szavak, fogalmak valódi jelentését, – szemantikai zavart okozva – a bűnök és bűnözők pontos megnevezését feláldozni a „politikai korrektség” oltárán?