Napjainkban a terjeszkedő, a globálissá váló tőkével, a demokrácia, a szabadságjogok terjesztésének ürügyével a fejletlen országokban felkeléseket, polgárháborúkat, puccsokat provokáltak gazdasági céljaik érdekében. Ezeknek – érdekes módon – csak a céljaikat keresztező országok váltak áldozatul. Egyes országokban regnáló antidemokratikus, autokrata, a középkort idéző rendszerek nem bántják a demokráciáért vérző szívüket, (Szaud-Arábia), vagy ha bántja is, félnek a beavatkozástól (Észak-Korea.) A stabil, - de szerintük diktatórikus, autokrata – arab országokat nagyhatalmi érdekből destabilizálták (arab-tavasz), aminek következményeként megkaptuk a migránsáradat egy részét. (Másik részét az emberiség túlszaporodása okozza.)                           

A balszélső értelmiség a fasizmust, mint a nacionalizmusnak a tőkével való szövetségét definiálta. A ma liberális értelmisége tanult ebből, és a saját jólétük érdekében most ők kötöttek a gátlástalan tőkével véd- és dac-szövetséget. Egy jól-ismert milliárdos szócsövének tekinthető „civil” szervezetek, un. NGO-k agresszív fellépése bizonyítja tételemet.             

A liberalizmus bűnei/1: Egy megdöbbentő vallomás                                   

A rendszerváltó liberális értelmiségiek véleménye a demokráciáról: „Nem akarunk többé „igazi” demokráciát, sem „valódi” demokráciát. Egy alig-alig működő, korrupt, képmutató, elnyomó, kizsákmányoló, militarista, unalmas demokráciát akarunk: a valóságosan létező demokráciát”. Haraszti Miklós: Jogvédő rögeszmetár In: SZAMIZDAT ’81 – 89 (l990) 147.old.                                                                                                                                                         

Azt hiszem, ez az idézet – amely természetesen vélemény – sokat elárul a liberális ellenzék vezetőinek motivációjáról. Inkább legyen káosz, szabadosság, anarchia, a zavarosban való halászás, az ingadozó, képzetlen emberek manipulálása, mint rend. Óhatatlanul egy vízió rémlik fel: egy elégedetlen „értelmiségi”, egy tizedrangú levéltár dohos szobájában a hatalomról, pénzről álmodik.(És - mint kiderült - sok pénzről). És ideológiát gyárt: de hát én sokkal okosabb, képzettebb vagyok, mint X elvtárs, mégis ő van fenn, én meg itt lent. Nosza, változtassunk ezen a lehetetlen helyzeten. És lőn.