Az agykutatók körében általános döbbenetet okoztak R. Sperry kísérletei, melyek bizonyították, hogy az ember bal és jobb agyféltekéje két különböző tudati szintet, lelki folyamatot, kvázi két külön egyéniséget képvisel, tehát az ember két agyféltekéje aszimmetrikus. A felfedezését Nobel-díjjal jutalmazták. Továbbiakban az olvasó számára világossá válik, hogy a két félteke különbözősége nemcsak hasznos, hanem az emberi személyiség alapvető vonása. Miből áll a két félteke különbözősége?  A bal hemiszféra az emberek 95%-ában a beszéd fő érző- és mozgatóközpontja. Ez a domináns, a beszélő, szemben a jobb, a néma agyféltekével. A bal félteke nyelvi leírásokra alkalmas, a jobb, inkább zenei. A bal az új, az addig ismeretlen információk elemzője. Az érzelmi élet is aszimmetrikus: a néma félteke őszinte, a beszélő kontrollált, csöndes félteke harmonikus, a bal féltekére nem túlzás a kiegyensúlyozatlan minősítés. Matematikai képességek tekintetében is fennáll a különbség: a bal félteke algebrában jó, míg a jobb félteke a geometriában. A bal, a domináns félteke éntudata szinte azonos a totális agy tudatosságával, a jobb úgyszintén rendelkezik emberi tudattal, de nem tudja „kifejezni magát”. Az egyénnek kétféle akarata van: az egyik akarat – az ösztönös tenni akarás – a jobb féktekében „lakik”, a bal féltekében az előző kontrollja, ami logikusan, tudatosan ellenőrzi a cselekvést. Digitális elven működik a bal, a jobb félteke analóg, a bal félteke logikus és analitikus. A jobb hemiszféra, ezen a szűkre szabott logikán túlmutat, inkább irracionális, és egyben holisztikus, ami azért hasznos, mert a logika nem mindig azonos teljesen a realitással. Talán ezzel kapcsolatos ama megfigyelés is, hogy a képzelőerő és a kreativitás, jobb féltekések. Erre a két tulajdonságra épül a humor, ami szintén jobbfeles, a hipotézisek kitalálásával, az új dolgok kipróbálásával együtt. Talán ezzel kapcsolatos ama megfigyelés is, hogy a képzelőerő és a kreativitás – mely tulajdonságok főképpen emberi sajátosságok – jobb féltekések. Erre a két adottságra épül a humor, ami szintén jobbfeles, a hipotézisek kitalálásával, az új dolgok kipróbálásával együtt. (Több amerikai pszichiáter szerint az Isten is a jobb félteke halántéklebenyében „lakozik”.) A kétféle tudat egy agyban lokalizálódik, hiszen a két félteke között összeköttetés, sőt szoros inter-aktív kapcsolat áll fenn, miáltal állandó információcsere zajlik, egymást befolyásolják, mintegy kontrollálják. A bal féltekében keletkező racionális gondolatok mintegy megfürödnek az „érzelmes” jobb féltekében, és itt kapják meg a végső „fazont”. Itt is tetten érhető az eredményes szintetikumok és ötvözetek sikere, amikor az 1+1=3, tehát egy magasabb szint, új minőség teremtődik. A tudat felosztásának elmélete alapján, az észnek és az értelemnek kettősége áll fenn, jelesen: az értelem az aktualitáshoz kötődő, a megismerő tudat, az ész pedig általánosabb, filozofikusabb, logikai megfontolásokhoz kapcsolódó. Miután az ember nemcsak termelő- és munkaerő, de tudományokkal és művészetekkel is – de, káros és léha dolgokkal is – foglalkozó élőlény, mindez összefügg azzal, hogy az emberi agy a fejlődés során aszimmetrikussá vált. Tanulmányomban elsősorban arra törekszem rámutatni, hogy az aszimmetria nemcsak a két agyfélteke, fentiekben vázolt különbözőségében létezik, hanem az emberi elme kétoldalú, kétféle – egymással ellentétes, ugyanakkor egymást harmonikusan kiegészítő, vagyis a racionális és az irracionális - tudatában, gondolkodásmódjában is.                                                                                                                                                       

Gyakran előfordul a tudat kifejezés. De mi is a tudat? D. Hebb, USA-beli kutató szerint azok az összetett gondolkodási folyamatok, melyek az éber és reagálóképes, magasabb rendű állat viselkedését irányítják. Ehhez képest mi az emberi tudat? A fentiekhez hozzáadódik még a nyelv, az éntudat, a szimbolikus, elvont, absztrakt gondolkodásra való képesség. Több definíció létezik, talán a következő közelíti meg a legjobban a valóságot: „A saját létünkkel, múltunkkal, jelenünkkel, valamint a jövőt jelentő céljaink megfogalmazása, a környezetünkkel való interaktív viszony, e kapcsolatok észlelése.” Ide sorolható még a kételkedés, valamint a kritikus gondolkodás képessége is. Az emberi agy legfontosabb strukturális része az un. asszociációs kéreg, ahol a logikai, mentális folyamatok, ilyenek, mint: probléma felvetés- és megoldás, asszociáció, gondolkodás játszódnak le. Ma már elfogadott és bizonyított az a vélemény, hogy a gyerekek lelki-intellektuális fejlődése párhuzamos az asszociációs kéreg (cortex) differenciálódásával. Bár a kép nem teljes, kissé bizonytalan, és még kellőképpen nem alátámasztott, mert tudat természettudományos módszerekkel nem vizsgálható, csak közvetetten. Ismert tény, hogy az idegsejtek a születés után már nem osztódnak, kivéve a hypocampus és az agykamra körüli régiót. Ez a tény egy hipotézisre ad lehetőséget, nevezetesen a hosszú-távú emlékezés mechanizmusára. A felvetés szerint, a cortex különböző központjai az újabb információk hatékonyabb befogadása érdekében az addig tárolt, de ritkán használt információkat, emlékképeket „elküldik” a hypocampus, valamint a kamra körüli területeknek, mielőtt még az itt lévő idegsejtek az apoptózis, tehát természetes, vagy más okok (pl. környezeti ártalmak) miatt elpusztulnának. Az osztódásra képes területekről idegsejtek vándorolnak a kéregbe, pótolva a kiesett sejteket, miáltal az ott tárolt információk ismét az éber tudati szintre emelkednek. Ez a gondolatmenet, bár még csak hipotézis, azaz nem bizonyított, de képes elfogadható, tetszetős magyarázatot adni az elfeledett – sokszor elnyomott - emlékek, információk felidézésének mechanizmusára. De ez sem magyarázza az információtárolás molekuláris működésének módját. Az információtárolás mikéntjéről, annak biokémiai, élettani folyamatáról, hiányos, alapvetően nem bizonyított elképzelések bőségéből meríthetünk. Számos elmélet létezik: egyesek által reverberációs köröknek nevezett neuronhálózatok (10000-50000 neuron) létére, míg mások a nukleinsavak, a foszfolipidek, főként a fehérjék (ebben az esetben a fehérjék enzimfunkciójára van szükség, az intenzív anyagcsere biztosításához)  szerepére esküsznek. Több mint valószínű, hogy a felsorolt egy - egy részfolyamatért felelős – részvevők szükségszerű, és harmonikus együttműködése áll fenn. A neuro-informatikai információtárolás nem lehet a genetikai információhoz hasonló kémiai információtárolás, hiszen a genetikai kódrendszer stabil és időálló kell, hogy legyen, míg a neuro-informatikai információtárolás plasztikus, gyors reagálású kell, hogy legyen. Lord Brain (nomen est omen?) angol kutató szerint az elmét és a tudatot a jelenkori analitikus neurobiológiai kutatási módszer nem ismerheti meg, mert  elvész a  részletekben. Optimistább vélemény szerint az eddigi elemzőmunka közel elegendő adatot, információt halmozott fel, csak kell egy zseni, aki harmonikus egységbe gyúrja, és szintetizálja az összehordott mozaikdarabokat. Magam is osztom ezt az álláspontot, mi több, ez a következtetés több más tudományra vonatkoztatva is kiterjeszthetőnek tartom.