Az ember rendszertani, tudományos neve: Homo sapiens. Számos érvet felsorakoz-tathatnánk eme elnevezéssel szemben, de megkérdőjelezhetetlen, mert ez dogma és tabu. Ahogy a kultúrához való viszony, úgy az értelmi képességek tekintetében is széles a skála. A sapiens (értelmes, bölcs), mint differentia specifica egyszerűen eufemizmus, szó sincs homogén populációról. Helytelen, irracionális, túlzottan megszépített ez az elnevezés. Részletekbe nem kívánok bocsátkozni, a levezetés megtalálható Az aszimmetrikus elme című esszében. Csak a kultúra (a tudomány, a művészet, az erkölcs, a pozitív tradíciók) az, az entitás, ami kizárólagosan csak az emberre jellemző, ez az, ami meghatározza az embert. Tisztában vagyok a faj fogalmának genetikai meghatározottságával, tehát nem kérek senki részéről kioktatást! Maradjunk a biológiai megközelítésnél. A természetben az evolúció törvényének engedve, a szelekció eszközével, minden faj tökéletesedik. Csábító lenne kitérni az elméleti biológia „az egyszerű”, „a bonyolult”, a fejlettség kritériumainak természet-filozófiai szintű definiálásába, a termodinamika – entalpia csökkenésének, entrópia növekedésének – rejtelmeinek elemzésébe, de mindezek taglalása – akár erősen szimplifikálva is – meghaladná tanulmányunk témáját és keretét. Az ember szinte minden szempontból szembemegy a természeti törvényekkel, mit sem törődve a jövőben várható veszélyekre. Természettudományi műveletlenségük következtében nem ismerik el a nemiség (gender) biológiai meghatározottságát, azt ostoba módon a szabadság kategóriájába helyezik. ( Nem kell már sok idő, amikor betiltják a fizikát-kémiát, mert a proton visszaél a cca. kétezerszeres nagyságával, és egy kényszerpályára utasítja az elektront. A matematikát már rasszista tudománynak minősítették.) Az emberi felfuvalkodottság, az önhittség, a végtelen önzés, az önmagát istennek képzelés, a hübrisz lesöpri magáról az emberi faj, és a bolygó jövőjéért kiharcolt – birtoklás mellett megkapott – felelősséget. Az emberiségnek is el kellene fogadni, hogy valamit valamiért. Nem tudom Madáchot nem idézni:                                                                                                                                                      

„Te nagy konyhádba helyzéd embered /                                                                                               S elnézed néki, hogy kontárkodik, /                                                                                              Kotyvaszt, s magát istennek képzeli./                                                                                                                                                                          

De hogyha elfecsérli s rontja majd /                                                                                                         A főztet, akkor gyúlsz késő haragra./

Miért gondolja az ember, hogy a kizökkent időt helyre lehet állítani, az      irreverzibilisen tönkretett környezetet, az emberi faj genetikai romlását, a növény- és állattársulások eredeti egyensúlyának felbomlását vissza lehet fordítani? Miért gondolja az ember, hogy a Föld csak az övé, és büntetlenül, következmények nélkül mindent kisajátíthat?

     Az evolúció immár 3 és fél milliárd éves története során kikényszerítette a fajok egyre magasabb és magasabb szintre emelkedését, ami a génállományuk fejlődését, a környezethez való alkalmazkodásukat teszi lehetővé. De a környezet romlása eljut egy olyan szintre, amelyhez már nem lehet alkalmazkodni! A fejlődésnek számtalan egyed esik áldozatul. (ismét: valamit, valamiért!). Az ember nem akarja, nem tudja elviselni szerettei elvesztését, sőt önmaga természetes halálát sem, de nagy élvezettel és kreativitással irtja a számára haszontalannak vélt fajokat, sőt fajtársait is. Az ember semmit nem hajlandó elfogadni, ami veszélyezteti saját létét. Sokan a tényeket sem fogadják el a „majd csak lesz valahogy,...soha nem volt, hogy valahogy ne legyen” és hasonló primitív álbölcsességek mögé bújnak. Úgy tűnik, hogy az emberi elme primitív önvédelmi mechanizmusa tagadja mindazt a valóságot, aminek feldolgozása túl nagy stresszt okozna az agy érzelmi része számára. Az ember fejlődését a gén-állományán kívül egy, csak az ember sajátjaként ismert entitás, a kultúra biztosítja. (De ez nem kompenzálja a génállomány környezeti ártalom okozta, valamint természetes és elvileg megakadályozható romlását.) A kultúra – a génekhez hasonlóan – öröklődik, a mémeknek nevezett replikátorok segítségével. Sajnos ellent kell állnom a mémelmélet kifejtése csábításának. Ez az elmélet megcáfolja a liberalizmus kizárólagos individualitási, a tradíciók, a hazaszeretet, egyéb nemes eszmék elvetésének elvét. Az elmélet megmutatja, hogy a kultúra léte, javainak birtoklása milyen fontos az ember társadalmi, szociális fejlődése szempontjából. Megmutatja még, hogy az individuumok szellemi szintje milyen fontossággal bír az értékek átadásában, illetve az értékék szükség szerinti, a közösség túlélése érdekében tett pozitív irányú változtatásában. Be kell látnunk, hogy fajunk fennmaradásának, további emelkedésének záloga az értelem, az ész, az intelligencia. Nehéz belátni, hogy ennek a vívmánynak rombolói, elutasítói, az ember differentia specifikumát jelentő tulajdonsággal nem rendelkező egyedek miért élveznek a társadalom értékes tagjaival egyenlő jogokat. Miért a társadalom jobbik felének kell meghunyászkodnia a csőcselék előtt, miért nekünk kell alkalmazkodni hozzájuk? Miért kell eltűrni a tisztességes állampolgároknak, szabadságuk korlátozását, javaik, biztonságuk védelmét egyre fokozni, a hitványak félelemkeltő, antiszociális viselkedésükkel szemben? A bíróságok miért a butáknak kedveznek olyan perekben, amelyekben egyértelműen nyilvánvaló az ostobaság?: (Egy idős nő a mikrohullámú sütőben szárította a macskáját, és szegény pára nyílván elpusztult. Megnyerte, az eszközt forgalmazó cég elleni pert, mert nem volt külön feltüntetve, hogy nem lehet macskát szárítani! Egészséges jogrendű országban elítélik állatkínzás vádjával. Egy másik döbbenetes hír, a sok közül: egy antizseni beperelte az egyik energiaital-gyártó céget, mert a cég reklámígéretének ellenére nem nőtt szárnya. És megnyerte!) Az alkoholos, kábítószeres befolyásoltság már nem védőkörülmény. A butaság igen? Ezek az ítéletek kit minősítenek?